A búzafű diéta

A búzafű a búza vetőmag fiatal hajtása, mely bőségesen tartalmaz tápanyagokat, például vasat, kalciumot, magnéziumot, aminosavakat, klorofillt, A-, C- és E-vitaminokat, ezáltal fogyasztásával fokozható az immunitás, a káros baktériumok elpusztíthatóak az emésztőrendszerben és az egész szervezet méregteleníthető. A búzafű diétát Ann Wigmore fejlesztette ki, melynek alapja a nyers búzafű maga.

Ann Wigmore egyébként 1909. március 4-én született Croposban, Litvániában. 1925-től, Amerikába költözése után kezdett el a búzafűvel foglalkozni és ettől kezdve ezzel az anyaggal gyógyította meg magát. Az elkövetkező 35 évben annak szentelte magát, hogy rájöjjön a búzafű titkára és egyre szélesebb körökben népszerűsítse. 1993-ban meghalt, de az általa létrehozott intézet aktívan működik tovább is és a búzafű alapú diéta még ma is igen népszerű.

A diéta során mindenféle húst, tejterméket és feldolgozott élelmiszert ki kell iktatni az étrendből. A búzafű diéta során e növény mellett más élő ételeket érdemes fogyasztani: nyers zöldségeket és gyümölcsöket, valamint dióféléket és magvakat. A diéta során a búzafüvet ital formájában és kapszulaként is fogyaszthatjuk, de nyersen is kiváló étel.

Wigmore úgy gondolta, hogy a bomló étel a belekben toxinokat képez, mely bekerül a véráramba és rákot is okozhat. A búzafű diéta képes arra is, hogy a tumorok nagyságát csökkentse, illetve képes megszüntetni a rákos megbetegedést is. Wigmore úgy véli, hogy a búzafű olyan hasznos enzimeket tartalmaz, ami méregteleníti a szervezetet nagyfokú klorofill tartalmának köszönhetően. A klorifill ugyanis az élet vére a bolygónkon. A főzés során azonban elpusztítjuk a klorofill, így előnyben kell részesíteni a nyers ételeket.

Wigmore állítását már több kutatás is igazolta, több helyen számolnak be a daganatos betegek daganatának csökkenéséről és az élethossz növekedéséről, de ezenfelül még számos betegséget is hatékonyan lehet vele gyógyítani.